Amikor valami lesz elég népszerű, biztosan vonzza az utánzókat. Néha ezek az utánzók annyi különböző műfajt zúznak össze, hogy megpróbáljanak kamatoztatni több másik játék népszerűségét. A Waifu Impact esetében a fejlesztők átvették azokat az alapelveket, amelyek megdöbbentően sikeressé tették a Fortnite-ot, és egy egészséges adag rajongói szolgáltatással kombinálták a játékosok vonzását, valamint egy Genshin Impact-stílusú prezentációt. Nincs abban semmi rossz, ha azt, ami a múltban népszerű volt, új módon tálaljuk; a játékosoknak időnként szükségük van egy kis ismerkedésre, hogy segítsenek nekik belenyugodni egy új játékba. Azonban magas szintű polírozásra van szükség, és a Waifu Impact esetében ez a fényezés egyszerűen nincs meg. Még a kínos és nehézkes játékmenetnél is rosszabb, hogy egyszerűen nem szórakoztató.
A Waifu Impact játékosai a dicsőséges „Waifu-szigetre” zuhannak, egy olyan helyre, amelyet sokak álmaiban keresnek fel éjszaka; egy trópusi paradicsom, ahol aranyos lányok szaladgálnak, akik vízi fegyverekkel lövöldöznek. Ez az alapfeltevés, amelyet a Senran Kagura: Peach Beach Splash-ben láttunk, de lecsupaszított funkciókkal. Ahelyett, hogy különböző csapatok versengenek az aréna irányításáért, ez mindenki számára ingyenes az AI által irányított ellenségek ellen, akik mind ugyanúgy néznek ki és játszanak. Az alig megfékezett káosz helyett, ahol minden szögből akciók érik Önt – azok a dolgok, amelyek miatt más aréna lövöldözősök szórakoztató játékot tesznek –, ez lomhának tűnik.
A Joy-Con természetesen nem adja meg magát. a precíziós lövöldözésig, így a vízipisztoly minden egyes robbanása fájdalmasan sok időt vesz igénybe, amíg a sorba áll. Még inkább, ha úgy rohangál, hogy elkerülje a megdöbbentően pontos AI-ellenségeket. Minden karakter úgy érzi, mintha egy pudingtartályban haladna át, és lassan vándorolna, hogy megtalálja a legjobb szöget a támadáshoz. Ez egyértelműen egy olyan játék, amelyet egérhez és billentyűzethez terveztek, és nem sikerült jól áttérni a vezérlőkre. Az egyetlen megmentő ellenséges hitboxok olyan nevetségesen nagyok, hogy a pontosság nem igazán szükséges a túléléshez.
Összesen nyolc különböző karakter közül lehet választani, mindegyik más típusú vízipisztolyt forgat. Némelyikük nagyobb tűzarányú, vagy több sebzést okoz. Van itt néhány jó változatosság, és a játékosok megtalálják a játékstílusuknak megfelelő karaktert. Mindazonáltal mindegyiknek ugyanolyan lassú mozgási sebessége van, ami miatt a sziget körüli utazás és felfedezés unalmassá válik. Magukat a karaktereket nem lehet továbbfejleszteni, de minden egyes ölés a lányok új művészetét tárja fel, okot adva a játékosoknak, hogy minden karakterrel játsszanak.
Egy izgalmasra tervezett játékhoz ezek a képek meglehetősen szelídek, egy egyszerű felvétel a lányról bikinis, miután 50 ölést kaptak (a Steam verzióból a „Nudity Mode” úgy tűnik, teljesen ki lett vágva a Switchen, nem meglepő módon). A játék egyetlen további gyűjthető tárgya a 25 csillag, amely tele van a szigeten. Ezek közül minden ötnél, amit a játékos talál, egy új karakter kerül feloldásra.
Két további karakter is feloldható a játék végi kihívások teljesítésével, de a 25 csillag megszerzése mindennél nagyobb munka. A sziget felfedezése fárasztó, a peronos szakaszokkal nehézkesnek és kipróbálatlannak tűnik. Minden ugrás kihívásnak tűnik, de nem úgy, ahogyan a fejlesztők szándékozták, nem is beszélve azokról a képkockasebesség-problémákról, amelyekbe az átjátszásunk során ütköztünk.
A Waifu Impact azt a hibát követi el, hogy azt feltételezi, hogy A rajongói szolgáltatás elég ahhoz, hogy egy játékot végigvigye annak futásidején, bármilyen rövid is legyen. Ez a játék a Fortnite formulát alkalmazza, a karaktervezérlőket digitális gyöngyszembe mártja, megfosztja a többjátékos szemponttól, amely szórakoztatóvá teszi a játékot, és nem ad hozzá semmi érdemlegeset. Inkább a koncepció bizonyításának tűnik, nincs sztori vagy jellemzés. A legfontosabb, hogy egyszerűen nem szórakoztató játszani. Még az eShop alacsony áráért is, a poén fél óra alatt elfogy.
