A 90-es évek közepe a játék hihetetlen időszaka volt. A Doom, a Doom II és a Quake mind megjelent, csakúgy, mint a Descent és Descent II gravitációmentes FPS-ei, és a konzolok úgy pumpálták a klasszikusokat, mintha nem lenne nagy baj. Az emberek egy kicsit túlságosan izgatottak voltak a 3D-ben, de akkoriban nagy volt és új, ragyogó, mint a dicsőséges jövő, és hihetetlen (ha vaskos) élményeket nyújtott, még akkor is, amikor a hardver nehezen tudott lépést tartani. Az 1995-ös középszintű kiadások egyike a Terminal Velocity nevű szabadon roaming fly & shoot volt, és bár nem gyújtotta fel a világot, mint a korabeli nagy slágerek, a játék elég népszerű volt ahhoz, hogy szívesen emlékezzünk rá. Körülbelül 28 évvel az első kiadás után, a Terminal Velocity: Boosted Edition teljes újjáépítést ad a játéknak, megmentve a mini-klasszikust a történelem költségvetési ládáitól.
Valószínűleg van egy cselekmény a Terminal Velocityben, tekintve, hogy az 1995-ben a lehető legjobb CGI-vel készült filmet kaptam egy CD-ROM-on, de az akció a legfontosabb. Különféle lézerekkel, fegyverekkel és rakétákkal felfegyverzett harci hajón repülsz, valamint egy gyorsítóval, hogy gyorsan megszabadulj a bajból. A hajó egy olyan bolygó felszíne felett repül, amelyet az ellenséges hajók őrzött idegen előőrsök borítanak, és szabadon uralhatod a harcot, ahogy akarod. Egy kis nyíl a HUD-on a következő célt jelzi, de ha elkalandoz az irányból, az olyan erőkkel jutalmazhatja meg, amelyek növelik a hajó tűzerejét, nem beszélve az erősítésekről, a pajzsról és az időnkénti titkos alagútról. Ez egy egyenes akciós lövöldözős játék, amely egy kicsit rövidebb a mélységben, de tökéletes arra, hogy beugorjon és megtekintse, amint az 1990-es évek alacsony pólusú ellenségei egy könyörtelen lézergátból töredékekre törnek.
Terminal Velocity: Boosted Edition nem annyira remaster, mint inkább újraépítés, az eredeti játék az eredeti vaskos textúrájú stílusával, de jó néhány frissítéssel át lett javítva, hogy segítsenek az öregedésben. A mindig jelenlévő köd jelentősen visszaszorult, bár azzal a kompromisszummal, hogy láthatod az ellenségeidet, mielőtt azok reagálnának a jelenlétedre, és az egyéb grafikai frissítések, mint például az áttetsző árnyékok és a megfelelő szélesvásznú támogatás, hogy a játék a legjobban nézzen ki a modern hardvereken. Az egyetlen igazi bökkenő ellene az, hogy a vezérlő támogatása kissé gyenge, hiányzik az a képesség, hogy a hajó görgését a L/R gombokhoz leképezzük. Egy olyan játékban, ahol a világ felszíne folyamatosan pörög, miközben egyik kutyaharcról a másikra spirál, ha a tekercs a billentyűzeten reked, az kényelmetlenséget okoz a hajó kiegyenlítésében, bár van egy automatikus szintező funkció.
Lehet, hogy a Terminal Velocity nem egy nagy klasszikus, de minden bizonnyal nagyon szórakoztató volt, és ma is ugyanolyan jól bírja, mint új korában. A játékok sok változáson mentek keresztül az évek során, de néhány dolog változatlan maradt, például az a puszta szórakoztatási érték, amikor egy ellenséges telepen átgázol, miközben a védői az égből próbálnak lőni. Nagyszerű látni, hogy a Terminal Velocity új életet kap a Boosted Edition révén, felszakítva a pixelfelhős eget, mint 1995-ben, mindössze öt perccel ezelőtt.
