Amióta az 1970-es években elkezdtük használni a napenergiát, a tudósok a napenergia űrből történő sugárzásának módját keresik, mivel az alapvetően megoldaná a világ energiaválságát, és szinte korlátlan megújuló energiaforrást biztosítana. Ezekkel az erőfeszítésekkel összhangban most egy japán köz-és magánszféra partnersége állítólag ennek a technológiának az első próbaüzemének 2025-ben történő lebonyolítását tűzték ki célul úgy, hogy napelemeket bocsátanak az űrbe, hogy 36 000 kilométeres magasságban áramot termeljenek.
Először egy amerikai fizikus javasolta még 1968-ban, a koncepció a körül forog, hogy a napenergiát az űrben mikrohullámokká alakítsák, hasonlóan a mikrohullámokban használt elektromágneses sugárzáshoz, majd visszaküldik a Földre, ahol a vevőállomások ezeket a mikrohullámokat elektromoská alakítják vissza. energia. Ez a megközelítés nem csak a megújuló energiatermelés jelenlegi kihívásával foglalkozik, hanem a felhős időben a napenergia korlátozottságán is.
Japán szerepe e technológia fejlesztésében
Az elmúlt néhány évtizedben Japán élen jár e technológia fejlesztésében, és a Kiotói Egyetem volt elnöke, Hiroshi Matsumoto vezette csoport élen járt az erőfeszítésekben. Az 1980-as években elérték az első sikeres energiaátvitelt mikrohullámú sütőn keresztül az űrben, majd 2015-ben a japán űrigazgatás, a JAXA a Kiotói Egyetem professzorával, Naoki Shinoharával együttműködve sikeresen továbbított 1,8 kilowatt teljesítményt 50 méternél nagyobb távolságra vezeték nélküli vevő.
Azonban fontos megjegyezni, hogy más országok, köztük az Egyesült Államok, a Kaliforniai Technológiai Intézettel és az Európai Űrügynökséggel együttműködve szintén dolgoznak saját módszereiken az űralapú napenergia kereskedelmi forgalomba hozatalára.
Míg a közelmúltban A fejlesztések és a jövőbeli tervek ennek a technológiának a nagyszabású bevezetésére képesek átalakítani az emberiség jövőjét, a költségek továbbra is jelentős kihívást jelentenek. Jelenleg egy atomreaktor teljesítményének megfelelő, körülbelül 1 gigawatt teljesítmény előállításához a napelemeknek mindkét oldalon 2 kilométeres távolságra lenne szükségük. Ennek eredményeként egy ilyen rendszer jelenlegi telepítési költsége a technológiai fejlesztések ellenére is meghaladja a 7,1 milliárd dollárt.
