Amikor átsuhanok a Silica homokos csataterén, és két gyanútlan ellenséges tengerészgyalogosra csapok, széttépve őket, nem tudok segíteni, de elvigyorodok. A szilika még mindig nagyon folyamatban van, de van itt valami, ami felébreszti az agyamban azt a mélyen gyökerező Aliens vs Predator érzést. Ennek a lövöldözős-stratégia hibridnek a korai játéktesztje az FPS-játék oldalára összpontosít, és az én közvetlen tapasztalatom a harc puszta léptéke és eszeveszett természete.
Ha csak egy apró egység vagy az FPS módban, ez azt jelenti, hogy a körülötted lévő járművek és épületek mérete hatalmas és ijesztő. Ha a taktikai módból közvetlenül ráközelít, minden valós időben látható, de a bakancs földre helyezése már valami más. Szerencsére rengeteg mód van a térképen való gyorsabb utazásra – az emberek látótávolságon belüli területekre teleportálhatnak, vagy járműbe ugorhatnak, míg az idegen játékosok bármelyik másik idegen testébe cserélhetnek, aki éppen nem játékos.-ellenőrzött.
Más ilyen játékok már korábban is próbálkoztak ezzel a műfaji keverékkel, például a Natural Selection 2 és a BattleZone II kiemelkedett a kiemelések közül. A Silica azonban egy teljes fizikai modellt alkalmaz valósághű ballisztikával, amely lehetővé teszi, hogy a karakterek a járműveken álljanak, és a becsapódási szögtől függően láthatja, hogy a harckocsi lövedékek lecsapódnak az ellenséges páncélokról, vagy áthatolnak rajta, és azt jelenti, hogy a találati zónákat, például a tank torony alatti területet szögezi le. sokkal hatékonyabbnak bizonyulnak. Van egy nappal/éjszaka ciklus is, ami előnyt jelent az idegen erőknek, ahogy sötétedik.
Az emberként játszani eléggé hasonlítható a Battlefield játékaihoz, az osztályok választékával, amelyek között válthat a célok teljesítésével szerzett erőforrások felhasználásával és a parancsnoka parancsainak követésével. A járművek üdvözölhetők és beugrálhatók a nagyobb tűzerő érdekében – ami nagyon örvendetes, tekintettel arra, mennyire törékeny vagy egyetlen egységként. Nincs azonban lőszer, csak időnkénti újratöltés, hogy a stratégiai oldal egyértelmű maradjon.
A földönkívüliek azonban azonnal rákényszerítettek, hogy maga a fejlesztő, Dram mellett ugrottam akcióba. Míg az alapértelmezett nézet harmadik személyű, azonnal elkápráztat az első személyű kaotikus rémálom – amely forog és felborul, miközben felkapaszkodsz a sziklás környezetben, és az ellenséges katonák feje fölött ugrálsz, hogy megtámadd őket. Azonnal eszembe jut, hogy a 2010-es Aliens vs Predatorban játszom az alieneket, Dram hasonlót a játékidőnk során, és ez örömteli.
Sajnos az élményt némileg nehezíti a jelenlegi egyensúlyozás. Idegen csapatunk egy szerencsétlen ivadékot kap közvetlenül a két emberi frakció között, ami azt jelenti, hogy mindkét oldalról becsapnak minket, és elveszítjük erőforrás-gyűjtő egységeinket; minden, kivéve a halálos ítéletet, miközben lassan kifogyunk a készletekből. A lövés is lelassítja a mozgást, ami Dram bevallása szerint megnehezíti az idegenek frakció közelharcra koncentráló rajzó egységeinek életét.
Máshol is sok a tennivaló. A két emberi frakció jelenleg funkcionálisan azonosnak tűnik, ami azt jelenti, hogy a felugró képernyőn kell ellenőriznie, amikor az egységek fölé viszi az egérmutatót, hogy megtudja, a csapat tagja-e vagy sem. A szövetséges épületeket világosabban meg lehetne jelölni, és a kezelési menük még mindig meglehetősen alapvetőek. Ennek ellenére a szilícium-dioxid egy nagyon folyamatban lévő munka, és van itt elég szív ahhoz, hogy remélem, eljut.
A Silica május 3-án jelenik meg a Steam Early Access szolgáltatáson keresztül. Az első Silica fejlesztői streamet a Twitchen vagy a YouTube-on május 3-án 8:00 PDT/11:00 EDT/16:00 BST/17:00 CEST. Ha tetszik, amit lát, és szeretne saját maga is részt venni a programban, vagy kívánságlistára szeretne tenni későbbre, nézze meg ki a Steamen.
Nézze meg a 2023-as legjobb stratégiai játékokat, ha van kedve a taktikai gondolkodáshoz, vagy tekintse meg a legjobb űrjátékokat PC-n, hogy még több hihetetlen csillagközi élményben legyen része.
